kísérleti kezelései során alkalmazták, akik közül néhányan jobban
reagáltak a DHA-ra, mint a glükózra.
1957-ben, egy gyermekkórházban fedezték fel a DHA barnító
tulajdonságait. A DHA szájon át történő bejuttatása gyermekkori
glükogéntárolási megbetegedés orvoslására szolgált. Az egyik orvosnak
feltűnt, hogy azok a gyerekek, akik a DHA készítmény egy részét
felköhögték, barna pettyek jelentek meg a bőrükön ott, ahol a DHA
landolt. Az orvos kísérletképpen a saját bőrébe dörzsölte a szert. Ő is
szépen lebarnult. A DHA-ról tudományos publikációk először 1960-ban
jelentek meg. Ezt követően a DHA élettani-kémiai jellemzői, barnító
hatásának működési elve és a bőr toleranciaszintje mind vizsgálat
tárgyát képezte, melyek eredményeképp kiforrottabb alkalmazási mód,
természetesebb kinézet és egyenletesebb barnulás vált elérhetővé.
Napjainkban a DHA előállításához, a késő 19. századhoz hasonlóan, még
mindig az erjesztési folyamatot alkalmazzák.
Az FDA DHA-val kapcsolatos álláspontja
A DHA élelmiszeriparban engedélyezett termék, és az Egysült Államok
Élelmiszer és Gyógyszeripari szabályozó szerve az FDA által
hitelesítetten alkalmas fogyasztásra. Valójában a DHA legnagyobb
felhasználási területét az egészségügyi készítmények piaca teszi ki. A
DHA pyruvite, vagy zsírégető tulajdonsága révén a készítmény számos
súlycsökkentő készítményben is megtalálható. A DHA krémekben és
kozmetikai szerekben történő felhasználása engedélyezett, és
rendeltetésszerű használata esetén nincs ismert káros mellékhatása az
emberi testre. Évek óta gyakori összetevője a legtöbb UV fény-mentes
barnítónak. A DHA elsősorban nem bőrre permetezhető barnító
rendszerekhez alkalmas. Ez a megállapítás azonban nem negatív tartalmú.
Összehasonlításképpen, a végleges tetoválás során használt tintát az
FDA erre a célra sosem vizsgálta.